Miben segít, ha ismerem a gyerekem horoszkópját?

2013 június 12. | Szerző: Szalai Szilvia |

Minden gyerek más és más, még akkor is, ha egy családban nőnek fel, vagy ha azonos a csillagjegyük. Színes egyéniségek már igen kicsi kortól kezdve.

A napjainkban tapasztalható fokozódó önismereti-láz első csapdája az általánosítás, a klisé-képzés: “Azt már tudom, hogy Bak, vagyok, na de milyenek a Bakok?” A Bakok semmilyenek, mert nincs ilyen kategória.

Sokfélék vagyunk asztrológiai szempontból is, nemcsak a születési jegyünk vagy az aszcendensünk határoz meg minket, hanem sok-sok fényszög, bolygó-elhelyezkedés és sors-feladat prioritás. Mindezek már gyerekkorban működésbe lépnek, megmutatkoznak és reakciókat váltanak ki a környezetből.

Ha a szülő odáig eljut, hogy a gyerek nem olyan, mint én vagyok, már csak azt kell megfejtenie, hogy akkor milyen is… és mivel a gyerek csecsemőkorban a megfelelés, elfogadás miatt nagyon erősen igyekszik a szüleire hasonlítani, igen nehéz kinyomozni, hogy ki is ő voltaképpen. Teszteket nem tud kitölteni, mesélni sem tud magáról szavakkal. Később, pl. a kamaszkori konfliktusok közepette ugyan a kommunikációs csatorna jól kifinomultabb és érthetőbb, de ekkor meg az érzelmek káosza okoz irányvesztést mindkét félben. Marad tehát objektív és jól elemezhető támpontként a horoszkópja. Ebben rengeteg információ, adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ő igényeit is meglássuk és lehetőség szerint kiszolgáljuk.

Neki ez azért jó, mert kétségtelenül érzi a feltétlen elfogadást és bizalmat (ami a későbbi kapcsolatai alapja), nekünk pedig azért, mert felfedezhetjük őt magát: a tulajdonságait, a vonásait, a kedvenceit testi és lelki szinten egyaránt jóval korábban, mint hogy ezeket magunktól észrevennénk vagy ő el tudná mondani.

A gyerekhoroszkóp egy pontos térkép a szülő kezében a nyomasztóan bizonytalan időszakok (újszülöttkor, kamaszkor)  sikeres áthidalására. Egy komoly támasz, amiből bizonyosság nyerhető a sejtések mellé. Nem több, és nem kevesebb.