Szülő-gyerek kapcsolat: a Kos-Rák páros

2013 augusztus 15. | Szerző: Szalai Szilvia |

Bármely kombináció esetén nehéz és megterhelő kapcsolatról van szó, amely sok tanítást is hordoz. Hamar rájönnek a felek, hogy ez a találkozás nem a véletlen műve.

Ha  szülő a Kos (aszcendensű) és a gyerek a Rák, akkor az első pillanattól kezdve (!) a szülőnek két dolgot kell nagyon megtanulnia: türelmesnek lenni és gyengédnek maradni. Ez sorsdöntő a kapcsolatra nézve, ugyanis a szülő ösztönösen nem ilyen, a gyerek viszont nem felejt. A Rák gyerektől elsősorban az érzelmek megélését és kezelését lesheti el a szülő, méghozzá rögtön: félős-mimóza a gyerek, aki minden apró jelenségre (szag, szín, hangulat, utazás..) hevesen reagál és nehezen lép túl a benyomásain, vagyis órákig nyugtalan, sírós, kezelhetetlen. Szóval türelem kell hozzá. A Rák gyereknek fix rend, biztonságot adó gyengédség és megszokott miliő kell egy éves koráig. Se rokon-áradat, se utazás, se hektikus életmód. Ez kemény lecke a Kos szülőnek. Meg az is, hogy nem ő irányít. Az a pici baba ugyanis elképesztő sztrájkokba tud kezdeni ott a kiságyban, ha nem tolerálják az igényeit pl. beteg lesz pont “rosszkor”. Jó, ha a szülő naponta többször emlékezteti magát: nyugalom, lassabban, tapintatossabban… A gyerek nem a szülő klónja.

Amennyiben a szülő a Rák és a gyerek a Kos, akkor megintcsak meghökkentő tapasztalások várhatók atéren, hogy mennyire másképp is tudnak működni emberek. Ebben az esetben a szülő mindent elkövet, hogy a gyereknek “jó” legyen, de minél inkább igyekszik, annál kevésbé ér célt, és úgy érezheti, hogy a gyerek kiüti a felé nyújtott kézből a felkínált segítséget. Igen, mert neki nem erre van szüksége. A Kos gyerek öntudatos annyira, hogy ő tudja és mondja is, hogy mit szeretne, ezt a Rák szülőnek nehéz elfogadnia, hiszen ős is irányítani akar, méghozzá a gondoskodása által. Ezt azonban a Kos semmibe veszi, talán még oda is szól, amitől a Rák vérig sértődik és rosszabb esetben szeretet-megvonással játszmába kezd: húzd meg-ereszt meg. A szülőnek folyamatosan arra kell kondicionálnia magát, hogy ne birtokolja a szeretetével a gyereket, hanem hagyjon neki teret. Ez a szülőnek tizenéves munka lesz, nem árt korán belefogni. Ebben a kapcsolatban az a nagy szerencse, hogy a gyerek nagyon ritkán sérül mélyen, itt a szülő lelki egyensúlya forog kockán, viszont ő az, aki tehet is a harmónia érdekében.