Melyik az erősebb: öröklöttség, környezeti hatások netán a bolygóállások?

2013 október 9. | Szerző: Szalai Szilvia |

Az elméleti pszichológiában ma is élénk vita folyik róla, hogy mi hat jobban a fejlődésre: az öröklött tulajdonságok vagy a környezeti hatások, netán determinálja-e a személyiséget valamelyik. Nem tudom, hogy van-e értelme ennek a vitának, ha már tudjuk, mert vizsgálati bizonyítékok vannak rá, hogy a meditáció a genetikai tényezőket is képes korrigálni, módosítani….

Ha nem e vita eldöntésére törekszünk, hanem az asztrológia nyelvére fordítjuk le a kérdést, akkor viszont meglepő megállapításokra juthatunk!Két oldalt kell tehát számításba venni, ha a személyiség kibontakozásáról van szó. Ami a környezeti tényezőt illeti az asztrológia (és tágabb háttere, a tradíció) azt mondja, hogy a lélek választ magának családot, tehát épp arra van szüksége, amit ebben a közegben kaphat. Bármilyen hatás is éri, az neki jó, mert ebből tanul, több lesz általa. Nyugati gondolkodással nézve egy reménytelenül beszűkült (tudtailag vagy anyagilag stb.) családi hátteret elnézve nem könnyű ezzel egyetértenünk, de minden esetre elgondolkodtató.

Nézzük a másik oldalt, az öröklött vagy hozott tulajdonságokat. Kívül-belül többé kevésbé hasonlítunk egymásra, nem foghatjuk tehát a tudományra, hogy puszta feltételezés az összekapcsolódás a családon belül. Ha jól megnézzük a mi sajátos térképünket, a horoszkópot, azt fogjuk látni, hogy azokban is lesz hasonlóság a rokoni szálak mentén. Asztrológiai szemmel azt vesszük észre, hogy sorsfeladatok, vagy jellemvonások ismétlődnek a családon belül. Az egyik generáció vagy családtag megmutathatja a másiknak, hogy hogyan kell másképp, jobban csinálni ezt vagy azt. Ezt a családállítás elmélete is így látja.

A szülő-gyerek horoszkópok összehasonlítása során gyakran látom azt, hogy a gyerek az egyik szülőt tanítja különösen nagy mértékben, igazán hozzá születik. Több lesz a konfliktusok ebből adódóan, de mélyebb lehet a kapcsolatuk is. A szülő vagy a gyerek épp ellenkezőleg képvisel egy elvet, tulajdonságot, hozzáállást, mint a másikuk, ezért lesz lehetőség ellesni egy úja taktikát. Ez lenne a cél. Nehéz kezelni –szélsőséges példából kiindulva-, hogy egy szorgalmas, kötelességtudó mondjuk Szűz Merkúr-Mars együttállással bíró szülő kap egy Ikrek- Nyilas hangsúlyú gyereket, aki sokkal lazábban kezeli a feladatait, mint a szülő ezt várná. Az egyiküknek a ráhagyatkozást, a könnyedebb szemléletet, a másikuknak a felelősségteljesebb, kitartóbb hozzáállást van módja megtanulni. Persze az már szabad elhatározás kérdése, hogy a tanulás megkezdődik-e és ha igen, meddig jut el. Ha nem sokáig, akkor az újabb szülött viszi tovább.

A családon belül találkozás tehát nem véletlen és nem is merül ki egy vagy két bolygó kapcsolatban. A horoszkópok összehasonlítása legalább négy vagy öt ponton mutat rá összefüggésekre, akár testvérek között is, és ráadásul pont azok az összefüggések jelennek meg a hétköznapokban ütközési pontként, ami az adott személy a személyiségében fontosnak lát. Tehát azt kell megtanulni másképp csinálni, ami a személyiség eszenciája, nem valami tizedrangú jellemvonással kell bíbelődni. Ebben a megvilágításban az öröklöttség kérdése messze túlmutat a testi-materiális szinten, átjátszik a sorsalakítás, a spirituális fejlődés dimenziója is. Több szempontból van lehetőségünk kiköszörülni a hozott „csorbát”, biztosítva azt, hogy eztán már nem köszön vissza a családban ez a feladat (legalábbis addig, míg a valaki megint bele nem bonyolódik). Helyre lehet tenni így bármit, csak arra van szükség, hogy lássuk a motivációt, a gyökereket azaz a fényszögeket a horoszkópban. Ha pl. az alkoholizmusra gondolunk, ami gyakran több generációs érintettség, meg kell vizsgálnunk, hogy aki inni kezdett, az miért tehette, mit mutat erről a horoszkóp, illetve a következő generációk képleteiben hogyan köszön vissza és milyen alternatívákat rejteget ez a minta. Alternatíva mindig van, mindig van választási lehetőség, senki nem születik azért, hogy csak alkoholista lehessen. Izgalmas felfedezni azt a szövevényes hálót, ami embereket terel egy kupacba meghatározott szerepfelosztásokkal, hiszen voltaképpen mindenkit az érdekel legmélyebben, hogy miért is vagyunk itt.

Keleten azt mondják, hogy a fiú gyermek az anya tudatszintjét emeli, mintegy megváltja őt, akinek nincs ideje  a háztartás mellett a saját üdve érdekében cselekedni. Én azt mondom, hogy a lány gyerek is képes effélére és nem kizárólag az anya irányába. Csak észre kell venni az igyekezetüket….!

Te mit tapasztalsz, nálatok mi derült ki eddig a fentiekből?