Amilyen a gyerek első életéve –hangulatban, fejlődésben, közérzetben-, olyan lesz az élete –állítják a nálam jóval bölcsebbek. Azt meg már a pszichológusok is megerősítik, hogy az első év mennyire meghatározó. Asztrológiai szempontból a születési képlet, amely a megszületés pillanatában áll fel, egy életen át elkísér, ez a személyes horoszkópunk vagy más néven a radix, vagyis a gyökerünk. Ebből következik, hogy az első életévre az éves horoszkópot a szülestési képlet adja, más előrejelzés szükségtelen.
Aki már elmúlt egy éves, annak minden további szülinapja egy újabb és újabb horoszkópábrát eredményez, amely az azévi lehetőségeit mutatja meg. Ehhez szolgálhat adalékul a naptári évekre adott előrejelzés, amely valószinűleg sokkal pontatlanabb, mint a személyes évből kiolvasható. Nyilván érdekes lehet a kérdés, hogy mire érdemes idén inkább odafigyelni, hol bukkanhatnak fel nehézségek az év során. Ezekre lehet is válaszolni, de mivel a tetterő, a lendület a személyes év viszonyaihoz, konstellációihoz tapad, nem az új év kezdetén érdekesek igazán ezek a kérdések (hacsaknem ekkor van a szülinap is).
De nem is ez a legfőbb aggályom a gyerekek számára írt jóslatokkal kapcsolatban. Sokkal inkább az, hogy mindaddig, amíg valaki a sorsát befolyásolni nem képes, a szabad akaratát csak erősen korlátok közé szorítva érvényesítheti, addig nincs annyi mozgástere, hogy a lehetőségeit megragadhassa, dönthessen és kibontakozhasson. A gyerek mindig csak egy „tolmács” segítségével tud haladni, aki terelgeti, irányt mutat, kereteket ad. A szülő pedig, vezesse bármennyire is a segítő szándék és jóindulat, mindig a saját szemüvegén át tud segíteni, ami egy torzulást jelent a saját döntéshez képest. Lehet, hogy ő, ha tehetné más lehetőségeket ragadna meg, máshová helyezné a hangsúlyt. Arról nem is beszélve, hogy ha egy óvodásnak például azt tanácsolnánk, hogy távoli kultúrák iránt érdeklődjön, mert ez erősíti most meg (van ilyen!), akkor a szülő lehet, hogy nem rohan az utazási irodába repülőjegyet venni a távol-keletre, mert szerinte ez nem „érvényes” megoldás, és kínai nyelvórára sem biztos, hogy elcipeli a csemetét a város másik végébe. Lehet, hogy ha a felnőtt kapna ugyanilyen tanácsot, ő sem fogadná meg, de akkor ő döntött így, és ez óriási különbség.
Mindaddig tehát, amíg valakinek nincs elegendő belátása és eszköze megragadni a saját erejéből a lehetőségeit, vállalni a feladatait és teljes súlyával vinni az életét, addig teljesen felesleges előre tekingetni az éves tendenciákat illetően. A magam részéről ezt a korhatárt 18-21 éves kornál húznám meg élethelyzettől függően. Ennél fiatalabbaknak –szülői érdeklődésre is- csak szűkszavúan, nagy vonalakban szoktam vázolni az éves lehetőséget. Sokkal fontosabb, hogy a szülő – felelősségének súlya tudatában- a saját életét kiteljesítse és a saját lehetőségeivel tisztában legyen. Hiszen ő ura a választásainak és ezáltal segítheti a gyerekét is. Szóval szülőknek személyes évre előrejelzés: igen!, naptári évre: nem!, gyerekeknek pedig elég útravalót ad az első évekre, évtizedre a születési képletük! 🙂
Mi a véleményed erről? Kíváncsi vagyok rá, mondd el a hozzászólások között!
