Kis felnőttek, tudatosak, okosak, és elég hamar rájönnek, hogy az élet nem habos torta. Sokszor nehéz velük, mert nagyon zártak, konzervdobozként üzemelnek. Ők a nevelési tanácsadók “hősei”, pedig velük sincs több baj, mint mással, csak a kulcsot kell megtalálni hozzájuk. Hogyan értjük félre és hogyan ne értsük félre őket? Ez jön most, tarts velem!
Kívül-belül merev alapvetően, mert az a dolga, hogy megszilárdítson helyzetek, folyamatokat. Számára a változás félelmet keltő ügy, főleg pici korban és főleg akkor, ha túl gyakran kell elszenvednie. Igényli a fix időkereteket, helyszínt, szereplőket és a kiszámíthatóságot. Jelentősen oldódik a rugalmatlansága, ha biztonságban érzi magát egy megszokott rutin által. Meg akkor is, ha korán felveszi a kapcsolatot a vízzel: úszik. Ott testileg és lelkileg is megnyugszik és oldódik.
Nem bújós gyerek, látszólag nem igényel sok szeretet, gyakran fordul el, ha megpuszilnák. Nehéz kérdés számára az érintés és az intimitás, viszont minél előbb és minél óvatosabban ismertessük meg vele. Kérdezzük meg, hogy megengedi-e, hogy megöleljük, mert nekünk az olyan jó esne. Biztos nemet fog mondani, de ne adjuk fel. Enélkül ugyanis tényleg nehezen tudja majd felismerni az érzéseit, és könnyen válik már tinikorra vadóccá, ami nem népszerű szerep.
Ez korszakos jelenség: van, hogy egy ideig tényleg csak tanul, dolgozik, gürizik. Aztán pedig egy ideig kienged. Számára a kötelesség lehet motiváció és ajzószer is, amitől függővé válik egy időre. Ezt a fajta megszállottságot nem könnyű sem megérteni, sem kezelni, de lecseng, ha nem neveljük őt teljesítmény-kényszeressé. Ne tegyük! Elsősorban a személyiségét értékeljük, dicsérjük, mint az eredményeit. Így nem válik megszállottá, meg fogja látni a saját határait és korlátait.
Igen, az ellentmond az előző szempontnak, de tud a Bak nagyon lusta lenni. Ilyenkor tényleg semmi, de semmi nem érdekli, teljesen közönyös, még az iránt is, ami eddig lázban tartotta. De ez is lecseng, ha nem adjuk alá a lovat: hagyjuk pihenni, nem piszkáljuk. A Bak személyiség nagyon szélsősége s munka-pihenés kombinációjában, mindig valamelyik végleten csücsül. Óriási kincs, ha olyan családot kap, ahol ezt a szülők jól csinálják, mármint a saját munka-pihenés egyensúlyukat.
A leginkább érdekelt jegy abban, hogy vigye valamire, letegyen valamit az asztalra, elismerjék! Csak éppen különböző módokon éri el: van aki szívós tanulással menetel Oxfordig; van, aki maffia-bizniszbe kezd és ezáltal lesz belőle Valaki; és olyan is van, aki utcaseprű, de mégis van respektje. Lehet, hogy nehezen tanul, nincsenek jó jegyei, de erős benne a vágy, hogy elérje a célját. Adjunk neki megfelelő célokat, lássuk meg, hogy neki mi állna jól. Meg fog érte mindent tenni!
Hát ez speciel igaz. A szülőknek könnyebb dolguk van, inkább a pajtások tartanak tőle némi távolságot. De ez őt egyáltalán nem zavarja! Nem érzelmi alapon működik, azokhoz húz, akik okosabbak, elismertebbek nála. Lesz barátja, egy pár, nem marad egyedül. A család pedig ismeri hozzá a kulcsot. Ha nem: előbb kérdez, aztán ölel, és ne várjuk meg míg ő fog sorban állni pusziért, mert nem sűrűn fog.
Nem egy vihogós típus, ez tény. Bölcs és okos, aki néha több, mint a szülei. Minden tekintetben. Nehéz lehet így gyereknek lenni. Folyamatosan szellemi kihívásokat keres, a játékban nem az ellazulás érdekli, hanem a tanulás. Ettől kap egy magányos és komoly színezetet a személyisége. Mindig magával van elfoglalva, vívódik, elemez, megfigyel. Csendben van és értékel. Magát és a világot. Annak örül, ha elégedettek vele. Akkor felszabadult, ha úgy érzi értelmes dologgal foglalkozhat. Akkor mosolyog, ha rájött valamire. Ő ilyen.
Nyomj egy lájkot, köszi!
Ha ez tetszett, ezek is érdekelhetnek:
Mesehősök és személyiségtípusok>>
