1.) Hamar kétségbe esnek
Ebből annyi igaz, hogy nagyon vágynak a biztonságra, de azt nehezen fogalmazzák meg maguknak, hogy mit is jelentene ez: mikor éreznék magukat igazán biztonságban. Ezért aztán minden ismeretlen tényező félelmet vált ki belőlük. Gyakran ijedősek, még olyan zajokra, illatokra (!), érzésekre is ijedséggel reagálnak, ami másnak megszokott, vagy fel sem tűnik. Gyerekként sokat sírnak, mert sok bennük a lelki teher, amit „hoztak”. Tetézve ez a világ zajával épp elég ok a félelemre. Könnyen megnyugtathatóak viszont a szeretet kimutatásával. Nekik abból sosem elég!
2.) Pesszimisták és lemondóak
A Halak-szülött élete végéig a világot egy idegen, nehéz helynek titulálja, ahol bonyolult otthonra lelni. Van benne egy nagy adag elvágyódás, úgy érzi, ő itt sosem ereszt gyökeret. Ezért az életigenlése halk, a fokozott érzékenysége pedig arra inti, hogy legyen óvatos. A körültekintést, szilárdság igényt lehet lemondásnak értékelni. Azonban csak arról van szó, hogy nem merik beleélni magukat a helyzeteikbe, félnek a kudarctól és ezért ritkán lelkesek, kifelé! Ámde befelé ez nem így van, aki ismer Halakat, az tudja, hogy mennyire odaadóak képesek lenni.
3.) Nehéz örömet szerezni nekik
Számukra az öröm a szeretettel analóg: ha szeretetet adhat és kaphat örül, ellenben nem hozza valóban lázba az ajándék, az elismerés, a karrier. Ezeket melléktermékként tekinti egy szeretet-kapcsolatban. Ha tehát örömöt szeretnénk adni a Halaknak, akkor fejezzük ki őszintén az érzéseinket, biztassuk, öleljük minél többször. Így tud feloldódni és átalakulni azzá a szeretet-gombóccá, ami tulajdonképpen ő, csak legtöbbször fél megmutatni.
4.) Lehetetlen alakok, könnyen elkallódnak
Kétségtelen, hogy nehezen találnak helyet a világban, későn érő típusok, és sok az életükben a váltás az útkeresés következtében. Mindez úgy tűnhet, mint aki sodródik és teljesen élhetetlen. Mivel nagyon gyenge a kudarctűrő-képességük keresik azokat a szituációkat, ahol minimalizálni lehet a sérülések számát. Nem fűti őket teljesítmény-vágy, ezért csak olyan közegben érzik jól magukat, ahol segíthetnek, ahol lélektől-lélekig adhatnak. Lássuk be, ezek nem feltétlenül a jól fizető állások közé tartoznak. Szívesebben adnak, mint kapnak, a pénz számukra valóban csak eszköz, és nem cél. Igen, nevezhetjük őket széplelkűnek, de ők tényleg kilógnak a sorból a mai fogyasztó szemlélet szemszögéből. A művész-világhoz viszont annál közelebb állnak.
5.) Nincsenek céljaik
Sok-sok céljuk van, sok irányt látnak, sok mindent kipróbálnak. A szívük és az alkotókedvük hajtja őket, kevésbé a trendek és az elvárások. Időről-időre új utakon indulnak el, de számukra az új utak nagyon is szerves részei az egész életútnak, kívül viszont lézengésnek tűnhet. Nem az! Helykeresés inkább, amit a tapasztalat inspirál: a Halak nem a józan ész jegye, sokkal inkább empirikus módon szereti felfedezni azt, hogy miben vegyen részt. Sokszor csalódik, sokszor választ rosszul, de ebből tanul. Csak ebből.
6.) Állandóan megsértődnek
Hiperérzékenyek, ez tény. Mindet felvesznek és hordoznak: mások hangulatát és keresztjét is. És bizony ebből egy idő után elég, ilyenkor jön a bezárkózás, aminek az érzelmi kivetülése a sértődés: most már hagyjatok békén és így szeressetek. Ebben benne van a szeretet-igény is: foglalkozzatok velem, és az elhatárolódás is: túl közel jöttél, menj odébb. Mivel érzelmi jegyről van szó, nem verbálisan fogalmazza meg, hogy mit szeretne, hanem az érzésein keresztül. Ha túl sokszor sértődik meg, akkor abban a kapcsolatrendszerben valami nagyon eltolódott, túl sok a másik fél számára. Ideje kiigazítani a határokat.
7. ) Hamar feladják
Amit mi kívülről feladásnak látunk, az inkább fáradság vagy irányváltoztatás. A Halak nagyon fáradékony jegy, nem az a dolga, hogy napi 10 órát pörögjön (felnőttként sem!). Sok alvásra van szüksége, és ha ez nincs biztosítva, akkor egyszerűen elfogy minden ereje. Ő mindent szívvel-lélekkel csinál, így magából nyer elsősorban energiát, ha ez elfogy, akkor hiába menne tovább, nem bír. A másik feladásra hajazó állapot, amikor lavírozik, sodródik, viteti magát, passzív. Ez nála egy taktika, mert remek érzékkel találja el, hogy mikor kell akarattal-izommal jelen lenni és mikor érdemes a segítő erőkre hagyatkozni. Nem feladja ilyenkor, hanem stratégiát vált, vár, erőt gyűjt. A saját ritmusában halad, és ezt nem árt ellesni tőle!
Megosztani, lájkolni ér! Köszönöm. 🙂
